"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2017. május 25., csütörtök

Andalúzia újra! 3.

Vejer de la Frontera

Szállásunktól nem messze dél-keletre, a szárazföld belseje felé található a klasszikus andalúz város Vejer de la Frontera, mely szintén a fehér falvak sorához tartozik. Aznap reggel igen párás volt a környék, lógott a nyári eső lába, sűrű párába borította a 200 m magasan (!) fekvő települést.



Párában a fellegváros



Csak sejlett az, ami később láthatóvá is vált

A csendes kis városka a nyugalmat keresőknek kedvenc helye lehet. A párában, szemerkélő esőben még áthatóbb volt. Apró kis üzletek nem tömegcikk árukkal, kiülős kávézók, tapas bárok, nívós éttermek, hotelek néhol orientális stílusban. A szűk utcák hol fel, hol le hívogattak, minden adott volt az egyensúly visszaszerzésére. 
Előszezonban jártunk ott, épp csak ébredezett a városka, még sokan zárva tartottak. Jól esett a síri utcákon bolyongani. Jó, hogy egy kapucnis dzseki kéznél (a hátizsákban) volt...








Rómaiak, mórok tették le az alapköveket a hegyoldalra, melyet a keresztény katolikusok vettek és módosítottak át.






Az egykori bikaviadalok arénájának helyén, ma a Plaza de Espana egy sokkal barátságosabb színes szökőkúttal várja a turistákat, helyieket. Itt magaslik fehér egyszerűségében a városháza is. Csak azért tudtam nyugodtan és emberektől mentesen fotózni, mert szemerkélt az eső, ami egy jó kis nyárias záporra váltott. Amint az elhúzódott megtelt a tér és minden második ember szelfizett a kútnál. Érkezett egy vendégsereg és valamely ünnepi alkalomból szintén a kútnál fényképezkedtek. Mindezt sokáig figyelhettük a tér szélén egy kávézó asztalánál csupa csokis süti mellett.
Városháza






A spanyolok (meg a törökök, meg a horvátok, meg a...) is igen édesen készítenek minden cukrosságot, de annyira jól nézett ki a kínálaton a csokis szelet, hogy még a nem épp olcsó ár (5,10 Eu) ellenére is bevállaltuk. Nem bántuk meg, profi cukrász készítette és ilyen finom csokisságot még nem ettünk, megérte. Aki erre jár térjen be, - Taberna Garimba -, tapas, spanyolos ételek, italok is várják a megéhezőket. (Közvetlen mellette a Restaurante Trafalgar többszörös Michelin díjas étterem nagyon guszta kínálattal. Kár, hogy nem voltunk éhesek, itt szívesen elfogyasztottunk volna valamit.)

Mire elfogyott a süti, elfogyott a zápor is és olykor kivillant egy-egy napsugár. Folytathattuk városi sétánkat. A tér benépesült, megindult a nyüzsgés a központi tereken.


Plaza de Espana




Júdásfa







Egy visszatérő mindennapi használati tárgy, amire Huelva tartományban nem figyeltem fel, csak az itteni városokban. Egy karcsú női kézfejet formáló kilincs, olykor ajtókopogtató. Használatától sokszor szép sárgára kopott rézkilincsek.


Ha jól nyomoztam, akkor ez Fatima keze lehet (hamza vagy hamsza, az arab khaszma szóból - tenyér formájú védelmező amulett, melyet az arabok és a héberek használnak.)
A hamszát használják az ördög szeme elűzésére is. A szimbólumot meg lehet találni a ház bejáratánál, a kocsiban, kulcstartókon, karkötőkön és medálok formájában is.
Spanyolországban, az iszlám uralkodás után, a hamsza használata nagyon sokat jelentett, emiatt a Püspöki Bizottság, amit 1526-ban V. Károly hívott össze, kiadta azt a törvényt, miszerint betiltja az összes Fatima kezet és vele együtt az összes amulettet, ami arra hasonlít.” Wikipedia
Ehhez képest Cádiz tartomány városaiban gyakran találkozhatunk ezzel a szimbólummal.
Remélem lesz, aki megerősít esetleg, ha tévedek megcáfol ebben a feltételezésemben a bizonyosság végett!
Egy étterem bejárata - így is lehet










A kitisztult időben sikerült felfedni a homályból a szélmalmot, melyet mi másra, mint gabonaörlésre használtak

Elértük a városmagot, - Vejer várát a cakkos várfallal - a mórok hagyatékát, amely nagyban az eredeti, mint pl. a várkapu, a várfal egy része és az utcák felépítése. Ez mindig izgalommal tölt el, ha ott állok és beindul a fantáziám mi, ki és főleg milyen események történtek itt az 1200-as, 1300-as években. A város keresztények általi újravisszahódítása ez időre datálódik (1200-as évek vége). De az elkövetkezendő évszázadok sem kímélték a települést. Gibraltár elfoglalása az angolok által, Napóleon ideje alatt francia csapatok és a természeti csapások földrengés formájában.


Juan Relinque









Kerestem a kavics-flaszteros tereket, utcákat erre is. A vár környékén találtam is, de korántsem olyan szép, mint pl. Rodoszon vagy a Garda-tónál látottak.


Kápolna Nuestra Senora de la Oliva







A szűk utcák - melyek kifogástalanul tiszták - sokszor betekintést adnak a lakásokba vagy azok előudvarába. Az előudvart többnyire egy vasrácsos kapu zárja el a privát szférától. Ahány előudvar, annyiféle és sok esetben színes csempézett.






A következő templom előtt elhaladva egy szokatlan domborműre lettünk figyelmesek annak oldalán.




Kibogozva az írást, majd a mögötte rejlő történetet a következőre bukkantam: La Cobijada (la cobija - takaró) azok az andalúz katolikus nők, akik feketébe öltözve (hasonló, mint egy csador) mutatkozhattak és csak az egyik szemük látszott a fekete viselet alól. Ezen megdöbbentem, mert még nem hallottam, hogy a keresztény vallásvilágban is volt ilyen kötelezettségük a nőknek. Nyomozásom kiderítette, - ami sejthető is volt - hogy ez a szokás a móroktól (az arabokból iszlámosodott berberek) eredeztethető és többszáz évig uralkodott. 1939-től szűnt meg, Franco diktátor törölte el. (Még a diktátorok is követnek el olykor normális dolgokat.)
Szerettem volna bemenni a templomba, de sajnos - mint oly sokszor - zárva volt.

Ami szintén nagyon tetszett, egy egykori utcarészlet csempékből kirakva egy ház falán. A mostani utcaképet nem illesztettem hozzá, épp renoválás, útépítés alatt állt.




Vejer, a tetők felett



Viszlát Vejer de la Frontera!
Folyt. köv.
MerkenMerken

15 megjegyzés:

  1. Döbbenetes ez a sok fehér, s akkor jönnek a cserepek, csempék meleg, élénk színei! S megint a sütemény, torokcsiklandozónak a blogod olvasóinak. Még a diktátorok is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vakító volt, ha felsütött a nap és tisztaságot is sugallt.

      Törlés
  2. Na, most aztán nyakon öntöttél minket/engem egy csomó érdekes, szép, különös dologgal - olyasmikkel közte, melyekről még sosem hallottam. Menjünk végig (legalább egy részén) annak, ami engem meglepett, vagy tetszett:
    Mindjárt az elején a köd. A köd fantasztikus "díszlet" - hihetetlen dolgokra képes, és néha úgy meg tudja lepni az embert, hogy a szája is tátva marad.
    És lám, még egy zápor is adhat kellemes meglepetést, elzavarhatja a nyüzsgő turistákat (az egyébként csodálatos) szökőkút környékéről.
    A fehér házak – nagyon szeretem ezeket, szinte kihangsúlyozzák a díszítésükre teremtett virágok, kertek gyönyörűségét.
    Szűk utcácskák. Aki nem járt ilyenben, tán nem is tudja átérezni azt a fura, bizsergető érzést, amit az ember egy ilyen helyen érez. Magas falak, bezártság? menedék? titok? kaland? kicsinyke félelem keverékével…
    Kopogtatók: nagyon szeretem, amikor ilyesféle ismeretekkel bővül a „tudástáram” – mert hogy ezt se hallottam még soha, miként azt a „la cobija” kendő-sztorit se.
    Ez a fehér-kék kombináció nagyon jól ki van találva – annyira jól mutat bárhol fordul elő, legyen az tényleg egy csempe, tányér, vagy bármi más dekoráció, használati tárgy.
    A kavicsminták tényleg nem művészi alkotások, de még mindig szebbek az elkopott, vagy megolvadt aszfaltnál.
    Mit jelent a „Virgen de la oliva” ? (? szűz/tiszta olívaolaj ? – de akkor mit keres a Szűz Mária képe alatt????) A google nem tudta, így én se. Vagy ez egy régesrégi „reklám”, hogy az olívaolajuk olyan „tiszta” mint a Szűz Mária ?
    No, talán mára elég is ennyi….részemről 

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Köder ebben a környezetben, a 19-20 fok mellet kifejezetten kellemes és művészi volt.
      Többnyire a tágas, levegős tereket részesítem előnyben, de a fehér falak közt nem éresztem szűknek az andalúz teret. Talán épp a sok növény, virág az, ami "lazított" rajta, meg a titokzatos kapualjak, előterek.
      Ebből a városból tényleg sok újjal és széppel tértünk haza, Vejer-re még sokáig (mindig) fogunk elmékezni!

      La Oliva - egy papi hivatal is, Virgen - a szűz (Mária). Az oliva gondolom a névadója volt az egyházi közegnek és annak a szűz Máriája a templom neve (védőszentje). Sajnos nem találtam én sem konkrétumokat.

      Örülök, hogy tetszett ez a bejegyzés - számomra is élvezetet nyújtott a nyomozás és kutakodás utáni megírása. Márcsak azért is, mert a hely megérintett. Azon települések egyike, ahová újra kíváncsisággal telve visszamennék!

      Törlés
  3. Vajon miért építkeztek olyan magasra? talán a régi időkben kalóztámadások voltak és volt idő elbújni? ilyesmik jutottak eszembe, de inkább csak a képzeletem működött most :) mindenesetre nekem nagyon tetszik ez a mindenütt fehér házak stílus.

    Az a kis tér a szökőkúttal nagyon hangulatos, talán még jó is volt, hogy kicsit üldögéltetek ott, jobban szemügyre vehettétek.

    Látom itt is minden zugban, helyen virágcserepeket raknak ki, mint a délvidéken általában, annyira tetszik ez a minden rendszer nélküli, minden zugba virágot módszerük. A kék cserépsor is bejön, a kopogtató szépsége is. Szóval sok minden elnyerte a tetszésemet :) hála Neked érte!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizonyára előny nyújtott, hogy a magasból jobban belátták a környéket, noha az óceán kb. 8-10 km-re található a várostól.

      Igazad van, jól esett a Plaza de Espana téren üldögélni és az ottani életet figyelni, picit beleolvadni. :-)

      Egész más stílusban virágoztatják fel a házaikat, utcáikat. Nem sok vonalzóval meghúzható szabályosságot fedeztem fel. Bizonyára ezért is tetszetős, mert egész más, mint felénk.

      Köszi Orsi! :-)

      Törlés
  4. Nagyon szép helyek! Tetszett nagyon a szökőkút, a békás kép nagyon szuper!!! De úgy az egész is! Még a végén meghozod a kedvem Spanyolországhoz! ;-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha megjön a kedved Spanyolországhoz, bár ez inkább Andalúzia, északabbra az ország egész más. Valahogy úgy, mint Bajorország és Németország... :-D

      Komolyan, nem jártatok még erre?

      Törlés
  5. Azok a szerencsétlen nők...! Alapvetően izgalmasnak tartom a kulturális (össze)áramlásokat, de hát ebbe a sztoriba belefacsarodott a szívem. Ha jól értem, évszázadokon keresztül fennmaradt ez a szokás, akár a 20. századig is...?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kulturális (össze)áramlásokat én csak a művészetek és a gasztronómia területén kedvelem. A cobijada-k elég elnyomásban élhettek és ez valóban elszomorító. Ledöbbenve tudatosult bennem, hogy bizony 1939-ig! Azon gondolkodom, hogy ennyire elszigetelten éltek vagy ennyire erős volt a hatás... lehet találgatni.

      Törlés
    2. Megdöbbentő, 1939-ig... és igaz, amit a bejegyzésben írtál, hogy a diktatúráknak esetenként – minden bűne és elnyomása mellett – megvan az az előnye, hogy modernizálnak. Sokszor azok a konstellációk, amikben létrejönnek, már maguk is elnyomók. Elnyomásból elnyomásba eshet egy társadalom.

      Törlés
  6. Ó, de különleges szép város! Nagyon szeretem ezeket a fehér házakat. Olyan jó volt veled sétálni!
    Mindig megcsodálom ezeket a csempéket!
    Ilyenkor elfog a mehetnék!Majd talán sikerül is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök Mancoka és köszönöm! Drukkolok, hogy Nektek is összejöjjön sok-sok új élmény!

      Törlés
  7. Csodálatos városka, itt aztán el se lehet rakni egy percre sem a fényképezőt. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szó ami szó, sok képet készítettem, de hagytunk is magunknak időt elmélázni, belegondolni, beszippantani. :-)

      Törlés