"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2013. március 21., csütörtök

Garda-tó (Lago di Garda) kör-túra

Tavaly június 21-én az év leghosszabb napján indultunk útnak  - nem szándékosan - de minden percet ki akartunk használni, amit csak lehet. Hajnalban volt a start, még napfelkelte előtt. Tulajdonképpen “meg kellett volna” Goldbichl-ben (Salzkammergut) állnunk, ott az év ezen napján emberek gyűlnek össze a napfelkeltét közösen megtekinteni. Biztos, nagy varázsa van, ha évente rendszeresen ellátogatnak oda. 
Nem vettük az irányt arrafelé, mert azon a hajnalon felhős volt, így a különleges napfelkelte elmaradt....- szegény várakozók - mi azért a napfelkeltét Tirolban mégis megláttuk az autópályáról. Goldbichl, várj ránk, egyszer ott leszünk!
Autópálya, sokan gondolhatják a legunalmasabb szakasza egy kirándulásnak. Talán igen, de nem a Brenner-hágói (Brennerpass) autópálya. 1347 m magasba visz a pálya az Ötz-völgyi Alpokba.
(Apropó Ötz-völgy... ismerősen hangozhat az itt talált mumifikálódott vadászról, Ötzi-ről, az i. e. 3300-ból.)
A Brenner-hágó további látványossága a 190 m magas Europabrücke (Európa-híd). A veszélyes körülmények között épült hidat 1963-ban adták át.

Az egykori római út

Európa-híd egy ködös reggel

Irány Tirol!

Útközben jobbról-balról várak magaslanak a hegyoldalakban, egy-egy szikla tetején. A sok zöld között egyre több szőlős lugas tűnt fel. Jó irányba haladtunk...:-)







Szőlőlugasok az út mentén

Szőlős hegyoldalak

A Garda-tó az utolsó jégkorszakból visszamaradt hegyi tó. Legmélyebb pontja több mint 300 m, hossza több mint 50 km. Nagyon jól körbe lehet autózni, motorozni vagy akár kerékpározni. Úgy döntöttünk, hogy a nyugati oldalról délnek haladunk először, majd a keleti oldalán jövünk vissza. Az “olaszosabb” kevésbé beépített nyugati oldal csendesebb, nyugodtabb pihenésre alkalmas. 

Reggel 9 óra előtt érkeztünk az első állomásunkra a tó északi csücskénél lévő Riva del Garda településhez. A tó legnagyobb városa akkor ébredezett. Az álmos hullámok csapódása a parton, a csónakok oldalán, az üzletek tulajdonosainak sertepertéje hallatszott csak, élvezetes csend volt, üde illat.

Garda-tó, Riva del Garda


A csendes kikötő

Egy pálma árnyékában






Torre Apponale


Kavics flaszter... :-)



Riva víztől körülvett vára




A finom vanília illatú hatalmas magnóliafák árnyékában jól esett a reggeli, hisz a hőmérő szála a 28-29 fokot karcolta.


Magnóliák


A nyugati oldalon több alagúton át pár méter magasban vezet az út, gyönyörű a kilátás a tóra, a hegyekre, a településekre.



Egy frissítő egy teraszon

Szélcsendben





Egy újabb kavics flaszter, csodaszép!

A következő pihenőnél a meleg arra késztetett, hogy Saló-nál lábat áztassunk...és a promenád olajfái és magnóliái alatt besétáljunk a városba. A magnólia-leander illat felejthetetlen, még most is bennem él!




Távolban Santa Maria Annunziata dóm

Tiszta víz
Saló, a nyugati part legnagyobb városa. Kisebb-nagyobb paloták, múzeumok a római kor nyomai fedezhetők fel itt.


Saját bejárat a tóra olajfák között






Moniga del Garda hely és idő a fürdésre, már nagyon meleg volt, szükségünk volt a frissítőre.


Moniga d. Garda, szabadstrand

Óriásdinnyék hívogattak...
Szálláshelyünk egy nyugodt, tiszta panzió Desenzano del Garda településnél volt.
Reggeli után a közeli Sirmione yacht kikötője fogadott először. Egy csónakkiemelés megfigyelői lehettünk a korai órákban.

Sirmione, kikötő


Vanília illatú leanderek

Yacht club




Ami ez után fogadott, az felülmúlta az eddig látottakat. Egyik ámulatból a másikba estem...vagy egy mesevároskába...?
Sirmione látványosabb része a tóba benyúló félsziget nyelvcsücskén található. Már nagy volt a tömeg, a parkolók telítve, buszok jöttek, forrott a levegő és nem csak a nap melegétől.


Sirmione

"Vaníliás" promenád Sirmioneban (is)
Tiszta, rendezett parkok, parkolók


Citrom és chili stand...:-)
Sirmione varázslatos mesevára

A vízbe épült Castello Scaligero
Hattyúk úszkáltak a vár körül...
és egy szárcsa mama kicsinyeivel







A tengerpart "feeling" teljes
Szebbnél szebb kavicsok a gyűjteményembe
A szűk sikátoros utcák, a római kori épületek, a hullámok csapódása a parton, az égbe szökő örökzöldek, leanderek illata egy különleges atmoszférát teremtenek, bódítanak, elvarázsolnak... 
Már ott, arra gondoltunk, ide vissza kell térnünk! 


Sorolj fel öt helyet, ahol szívesen eltöltenéd életed hátralévő részét... nálam Sirmione szerepelne az öt között.






Egy étterem terasza a tóparton

Rolling Stone
Egy csendes pillanat a sok közül


 
 











A turistákhoz szokott vízimadarak félelem nélkül rendszeresen jönnek és “kéregetnek”. Mivel bőven van mit nekik enni, mi nem etettük őket. Meg is lett az eredménye... "sértődötten" visszatotyogott az egyik kacsa a stég szélére, majd potty, be a vízbe....:-) 

Örömmel teli sietés
Na, kapok valamit..?
Pfff...
A gazdag flóra és fauna után ki nem hagyhattuk az igazi olasz fagyit, a helyi souvenir-okat...
 

Limoncino
Souvenir
Sütemények, bonbonok
Fagylalt hegyek, számlálhatatlan variációban


Catullus mellszobra a tó partján
A Mincio folyón keresztül elérkeztünk a tó déli részétől a keleti “németesebb” oldalhoz. E partszakasz lényegesen beépítettebb, lépten nyomon kempingek, apartmanok és víziparkok. Mindenütt német feliratok. Szerencsére a múlt nyomai azért még fellelhetők. Többek között ebben a nagyon jó állapotban maradt vár “személyében” Pacengo településnél, Lazise városa előtt.

Mincio folyó
Pacengo vára


Hamarosan megérkeztünk Rosenheim testvérvárosához Lazise-hez, a tó egy másik gyöngyszeméhez. E festői városka is a kikötőjével, a középkori stílusú épületeivel, szűk utcácskáival és modernizált tereivel kitűnő pihenőhely. A vár belső tere romantikus sétálóutca, itt található a Via Rosenheim is, a partnerváros tiszteletére.

Lazise

Egykori vámpont épülete
Kikötő Lazise
A hullámos flaszter összhangban a tó hullámaival



Utcakép

Városkapu
Lazise vára

Viszlát Lazise!
Bardolinot és Garda-t elhagyva, újabb fürdésre álltunk meg Torri del Benaco várának közelében. Itt már nagyon meleg volt, 40 fok felett járt a hőmérő szála, csak a vízben vagy az autó klímája mellett volt elviselhető.

Torri del Benaco vára
Kikötő, komp érkezik

Kavicsos strand
Bár/étterem
Tovább autózva egy közvetlenül a víz mentén haladó út, településtől mentesebb része következett Malcesine-ig. Malcesine sokak szerint a tó gyöngyszeme. El lehet rajta mélázni, mindenesetre nagyon sok ott is a turista. Azt is gondolhatná az ember fia, ha becsukja a szemét, hogy “Németföldön” van. Ott jártunkkor is rengeteg volt a német ajkú. 
A már “szokott” városkép talált itt is ránk: romantikus kikötő, szűk olykor igen lejtős utcák, virágos erkélyek, kávézók, pizzériák, és a régi korok nyomai. A település közvetlenül a hegy lábánál fekszik, ami különleges hangulatot ad a városképnek.



Egy fotogén árbócos



Még ma is (érthetően) a művészek kedvelt helye

Giuseppe Garibaldi
Mennyezetdísz


Pálmakert

Romantikus házak

Santo Stefano a hegyoldalban
Hamarosan elérkeztünk az észak-keleti részéhez a tónak (Torbole), ami a sportolók, a széllovasok paradicsoma. Évente rendeznek meg itt szörffesztivált. A kedvező szeles idő, a hangulat már anno Goethet is megihlette. Egy rövid “show-műsorra” mi is megálltunk, a lélegzetelállító mutatványokról a picasan egy rövid video található tőlem!





Fájó szívvel búcsút intettünk a tónak, azzal a tudattal, hogy ide érdemes rendszeresen visszajönni. Hosszú hétvége, egy-két hét, itt sok a látnivaló, sok a lehetőség pihenni, ellazulni vagy aktív nyaralásra szert tenni vagy egyszeűen csak a tavat bámulni kultúrált tiszta környezetben. Aki egyszer már járt a Garda-tónál, az egész biztos, hogy visszamegy máskor is. A varázs ereje!

Hamarosan újra jövünk Garda-tó!