Túrázásaink hétköznapjaink része lett, kell már mint “egy falat kenyér”... Talán, ha becsukott szemmel időben és térben letennének valahová a közelben ahol jártam, az illatok alapján szerintem egész jól betájolnám magam. :-) Július végén az erdei illatok alapján az érő szeder képe lebegett előttem. Van egy helyünk, ahol két évvel ezelőtt szüreteltem az első nagyobb mennyiségű vad gyümölcsöt süteménybe és eltenni dzsemnek.
Felkészülve az idei “aratásra” el is mentünk, hogy fel tudjam mérni az ezévi termést és hozamot.
 |
| Bad Feilnbach felett |
Az erdei út mentén már megjelentek a selymes fűfélék, szedtem belőlük a vázába télre és az első gombák is megmutatták kalapjaikat.
Mikor elértük szedresünket, megdöbbenve láttam, hogy a gazda nem díjazta a nagy bokrot és alaposan megnyeste azt. Voltak ugyan szépen zöldelő szemek rajta, de jóval kevesebb.
Aztán egy másik úton ereszkedtünk le a hegyről, át az erdő sűrűjén, ahol rengeteg kis fenyő lepte el az aljnövényzetet. Jó döntés volt, mert újabb szedreseket találtunk, lesz az idén is szüret.
Nagy öreg fenyők alatt bújkáltunk, földig értek az ágaik, néhol bükkös vegyült a tűlevelűek közé, könnyező törzseik állják a sarat a fenyves szomszédságában.
