"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. augusztus 14., hétfő

Hazafelé

Reggelente futás után vagy esténként naplemente előtt sokáig elfigyeltük a szörfösöket a tavon. Szörfözni hasonló, mint az életben helytállni. Fel kell állni a deszkára, mert különben csak állunk a vízben és nem haladunk. Ha felálltunk megfelelő szélirányba kell tennünk, hogy legyen hajtómű, erősnek kell lennünk, hogy meg tudjuk tartani. Persze a szél ereje és iránya mindig változik, leeshetünk. Sebaj, újra fel kell állnunk, megtartani és száguldani a hullámokon előre...




Mintegy 25 km-re hazafelé a Garda-tótól van egy pici tavacska Lago di Toblino. Minden egyes alkalommal elsuhantunk mellette, de megállni most először volt időnk. A tó egy félszigetén áll egy kis romantikus kastély.
A 12. századi épület állítólag egy szigeten épült, de ahogy csökkent a tó vízszintje így az “átkerült” egy félszigetre.
A bejárathoz vezető út is fecskefarkú párkányozott fallal vezet, ahogy a Scaligerik várain már megtapasztaltuk a Garda-tó körül.




Toblino-tó



A kastély udvarából kanyargó emelkedőn át visz az út fel a 20 m-es toronyhoz. Egy zöld szőnyeg és némi díszítés hívogatott, talán esküvő volt vagy arra készültek.







A kastély sajnos nem látogatható, csak bizonyos alkalmakra nyitják meg, rendeznek kiállításokat. Olvastam sok legenda, tiltott szerelmek lengik körül egykori történeteit... A külső falakon érdekes rajzolatok, belül egy 3. századi írás bizonyítja a vár egy templom romjaira épült.
Aznap nekünk nem volt szerencsénk betekinteni, pedig szívesen tettem volna! Körülnéztünk hát az udvaron, melynek egy része lekerített, így ott nem sok látnivaló kecsegtetett. Viszont felfedeztem egy régi masinát, egész jó állapotban, egy szecskavágót.






Illatos fák
Szegényes tavacska
Toblino-tó

A kastély egy oldalsó épületében éttermet alakítottak ki terasszal, mely a tóra néz. Egy frissítőre mi is megpihentünk és hát hová is ülhettünk le, mint a 11-es asztalhoz. :-) 
Vízimadarakat figyelhetünk meg a napernyős asztalok mellől.



Csend és nyugalom

Talán szürke gémek röpködtek ide-oda a túlparton


Szépséges búbos kemence az étteremben

Hazafelé Merano felé tettünk egy kitérőt, a Passer-folyó mentén egy újabb pihenőt iktattunk be és meglátogattuk Sissit is. 
Bolzano mellett elsuhanva sóváran néztem fel Messner egyik vár-múzeumára, ez a látogatás még mindig előttünk áll.



Merano virágos sétányai

Passer
Ilyen meleg volt :-)

Aztán ez a meleg fogadott idehaza bennünket is. Vége a Garda-tekergéseknek, de csak egy időre. :-)