"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. október 23., vasárnap

Szardíniai lábnyomok 3.

Alghero kikötője az óváros szélén húzódik, igazán hangulatos, többször sétáltunk ott utcáról utcára. Pár óra alatt be lehet járni, hangulata különleges. A kikötő egyik felén homokos strandok, éttermek, kávézók, fagyizók várják a turistákat, ott élőket. Másik oldalán a tengerbe nyúlva vastag középkori falak ölelik/védik az óváros szűk utcáit és középkori épületeit.

Alghero óvárosa a Santa Maria katedrálissal

A középkori katalán uralkodás a szigeten, de főleg Alghero városának épületein "spanyolos" stílusjegyeit hagyta ott. Még most is élnek ott e nyelven beszélő lakosok.  
Alghero-tól nem messze több helyen is találhatóak - relatív későn -, az 1900-as években felfedezett Krisztus előtti időkből fennmaradt Nekropolok - sírok, egykori temetkezési helyek és bronzkori települések, kultikus helyek. Mi sajnos ezekhez nem jutottunk el. Több felfedeznivaló is akad itt e téren, hobbi-történészek előnyben!
A rómaiak lábnyomára is bukkanhatunk egy a várost megelőző előváros - Fertilia - folyójában.

Római híd
Alghero kikötője
A kikötőre tekintve
A több méter vastag védőfalak és a bástyák nagyon jó állapotban maradtak meg. A várost védő ágyúk, katapultok mind jellegzetes képek az óváros partszakaszáról.









Garibaldi bástya
 

















Amikor a San Francesco templomba benéztem igen meglepődtem. A várt színes, díszes már-már túldíszített olasz templombelső helyett szolíd hangulat fogadott. Kalábriában csak az előzőekre jellemzőben jártunk.

San Francesco templom




Jellegzetes, a már messziről is feltűnő színes cseréptetős San Michele templom, mára a város jelképe lett.


San Michele templom

Jellegzetes olaszos utcakép
Ismét katalán jegy





Az utcákban bolyongva feltűnt, hogy mindenütt a házszámok egyen mázas cserépszámok. Nem olyan szép színes és változatos, mint Andalúziában, de mégis eszembe juttatták azokat. 


Útikönyvünk a Piazza Civiea fagylaltját ígérte a legjobbnak. Szerintem az olasz fagyinál nincs finomabb, az első amit a téren rendeltem egy nagy adag fagylaltkehely. Sajnos nem tudom alátámasztani a könyv ajánlatát.
Viszont ezen a téren egy vidám és hangos üzletre lettünk figyelmesek. Egy fiatal lány üzlete előtt egy asztalnál feliratos kötényeket, edényfogókat, sapkákat és még ki tudja mi mindent készített, igen gyorsan “Ferrari gépezetével”.



Az utca kövén a tenger gyümölcse, édesszájúaknak halomnyi lehetőség, de mindenek előtt korall ékszerek. Az asztalok az üzletekben roskadoztak a vörös korallból készült nyakékektől, gyűrűktől, fülbevalóktól. Ennyi vörös korallt egy helyen még sosem láttam. Itt láttam először fehér korallból készült szépségeket is. Könyvem szerint nem ajánlják az ékszerek megvételét, mert laikus nem tudja megállapítani, hogy eredeti korallból  vagy távol-keleti másolatokból vásárol e.




Állítólag a szigeten nincs még egy olyan város, ahol annyi hotel, étterem, kávézó, ajándékbolt, azon belül is korall ékszerüzletek lennének, mint Algheroban.

Egy szintén nem mindennapi érdekességre is találtunk egy este a kikötő közeli parkolóban. Már lassan ritkaságszámba menő homokszínű Trabant tűnt ki a többi autó közül. Még viccelődtem is kis csapatunk németjeivel, mikor közelebb menve kiderült az autó magyar színek alatt jár Szardínián. :-)

Hová el nem jut egy Trabi.. :-)
A város modernebb része felé nyúlik a majd fehér homokos starnd bódékkal, kávézókkal, nyugágyakkal. Majd közvetlen az út mellett nem épp a pihenés helye.




Azt mondják Szardínia srandjai vetekedhetnek a karibi strandokkal. Nos, ez igaz! Majd fehér szemcséi, háttérben a kék tengerrel kísértetiesen adják a karibi hangulatot.

Alghero strandja



Reggel, napközben, de főleg az esti órákban van egy varázslatos hangulata a tengerparti óvárosnak, mikor a Nap elmerül a tengeren túlra...



Szállodánkban kaptuk a tippet, hogy a naplementét feltétlen nézzük meg a város legmagasabb pontjáról, a Hotel Catalunya tetején lévő bár/étterem nyitott teraszáról. Így is tettünk, újdonsült barátainkkal együtt foglaltunk egy estére, hogy részesei lehessünk a szardíniai naplementének.





Sajnos egy felhőréteg eltakarta a Napot, így csak egy része látszódott azon az estén, de még így is megérte!







Érdekes felhőformák
Eltűnt
A kivilágított óváros és kikötő
Aki egyszer itt jár, ki ne hagyja a naplementét!