"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. február 10., kedd

Hőlégballonverseny a Tegernsee-nél

Február 4. és 8. között rendezték meg a 15. hőlégballonversenyt a Tegersee-nél. A Montgolfiade név a hőlégballon építő Montgolfier testvérek nevéről maradt fenn. Az 1780-as években egyre tökéletesebb hőlégballonjaik már ebben a korban is igen nagy sikert arattak. XVI. Lajos király is örömét lelte a repülésben, támogatta a fivéreket (nemesi címet is adományozott nekik). Az akkori hőlégballon prototípusa a londoni Science múzeumban látható. (Miért nem Franciaországban?)


Bad Wiesse település szabadstrandjáról startoltak egymás után a ballonosok. Reggel még gondolkodtunk, hogy megnézzük e a versenyzőket, borús, hideg időre ébredtünk. Mire a tóhoz értünk kisütött a nap is és már messziről felfedeztük az első startolókat.

Tegernsee







Egy müncheni hobbiballonos egy mackó fejű balonnal demonstrálta a nézőknek, hogy fújják a meleg levegőt a ballon vászna alá.



 
Egy moderátor közvetítette az eseményeket, adott információkat a különböző nagyságú ballonokról, a rendezvény menetéről.
Egy hőléggömb mintegy 3 m³ gömbtérfogata képes 1 kg tömeget felemelni. A következő ballon 7.000 m³ nagyságú volt, pár perc alatt repüléskészre töltötték és 8-10 ember utazhatott vele. A moderátor többször is emlegette, hogy szabad helyek már nincsenek - gondolom előre lefogláltak a fürgék - így csak lentről gyönyörködhettünk a szikrázóan napos időben a színes hőlégballonok reptében.






A felemelkedés pillanata

 




Egy kisebb kosarat, - 3-4 emberes - felszállás előtt közelebbről is megnézhettünk.





 
A havas strand területén sátrak, bódék várták az éhes, szomjas nézőközönséget, árusok kínálták saját készítésű portékáikat. Kezdetben kellemes volt a tó partján sétálni. Egy kedves házaspár mesélte forraltborozás közben, szerencsénk volt az időjárással, mert előző napokban hideg szeles idő járta.




 




Tegernsee város kolostora
A tóparton a tél szép alkotásaiban lehetett gyönyörködni. Jó, hogy sütött a nap, mert a tópartról a csípős szél hazazavart volna. A nádas a szélben különös zenét játszott, olyan dologra lettem figyelmes, amit eddig még nem láttam. A nádszálakon megolvadt víz jégcseppekké fagyott és a mozgás hatására érdekes kopogós zenét hallatott. Ismét egy ajándék a természettől!








 


A tó feletti nádcsuka is jégszakállat növesztett... az ember alkotta művészetre a természet rásegített... és milyen jó lett! :-)




Szép vagy tél, szép, az idén mesés, de várunk már téged tavasz!