"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2013. február 11., hétfő

Különleges téli nap - különleges találkozás egy gúnárral

Egy szikrázó téli napon a St. Margarethen hegyi templom környékét céloztuk meg Brannenburgnál. Kellemes téli időnk volt, mínusz 1 fok, porhó csillámlott a napfényben, puhán ropogott a talpunk alatt, szinte felhőtlen kék ég.






St. Margarethen templom
Első írásos feljegyzések a templomról már az 1445-ös évekre vezethetők vissza. A templomudvarban egypár sirkő áll a helyi közismert személyek nyughelye. A templom mellett egy hatalmas állítólag 400 év körüli hársfa áll. Köréje padot építettek az itt élők a megpihenni vágyóknak. Nyáron jól esik az árnyékában hűsölni. A templom lábánál a parkolóban hagytuk az autónkat, és innen indultunk a hegyekbe tovább.



Több méteres gyertyaegyenes fák




Kezdetben betonozott úton mentünk, majd az erdőn keresztül térdig érő puha hóban lehetett haladni. Csend volt és nyugalom, csak az olykor felröppenő madarak és a cinegék éneke volt hallható.
Egy-egy szellő seperte le a havat az ágakról. A porhó csillogóan szóródott szerteszét, mint megannyi csillámpor.


Csillámpor hullott ránk


Porhó

Egy közeli ház udvarában találkoztunk egy-egy lakóval...


Napozó macsek

Bundás lovak

Szelíd nyuszi a hóban

Hótartó :-)

Tetőburkolat

Jó érzés volt a puha hóban elterülni, süppedni, a kék eget bámulni. Angyalka is készült... Aztán tovább mentünk az erdőbe.

Szikrázó napsütés

Angyalka

A természet művészete







Tojásfehérje hab

Irány az erdőbe, a térdig érő hóba!


A fák közül lelátás a környék falvaira

Flintsbach am Inn

Visszafelé ugyanezen az úton mentünk, hogy újra átélhessük a látottakat. A St. Margarethe templom mellett van egy hegyi fogadó, a Kraxenberger család kúriája. A családot ismerjük már évek óta, visszajáró vendégek vagyunk. Olcsón, finomat és házi készítésűt lehet itt fogyasztani, nyáron a kertben van a vendégfogadás.
Amikor betértünk a fogadó bejáratához egy mérges gúnár fogadott bennünket. Párom nadrágját finoman csípkedte, amilyen agresszíven támadott, annyira megjuhászodott mikor látta nem menekülünk előle. A háziasszony mondta, hogy unatkozik és előszeretettel felhívja magára a figyelmet. Amint valaki vele foglalkozik, hűségesen engedi a simogatást, kísérget mint egy kutya és “beszélget” is veled. Falusi létemre ilyenben még nem volt részem, hát gondoltam ki kell próbálnom. És valóban!

Csipkelődős gúnár


Gyönyörű kék szemek

Hűségesen várt ránk odakinn

Simizésből sosem elég!

No, a sok simizésnek is meglett az ára... Nem akart bennünket elengedni, jött utánunk a kapun át, mi több az utcára követett és kiabált-gágogott utánunk. Hiába próbáltam meg visszazavarni, csak jött és elégedetlenül rikácsolt! Addigra barátnője egy macsek is csatlakozott hozzá. Hiába, nekünk indulnunk kellett! A parkolóból még szóltam hozzá, a hófal túloldalán várakozott és nézett utánunk...

Kétségbeesve jött utánunk



Csalódottan kiabált utánunk

Búcsúpillanatok :-(

Talán látjuk még egymást...!

4 megjegyzés:

  1. Ez egy igazán nekem való állati-bejegyzés :-) Mint egy mesében, tele szépséges jószágokkal... bár a gúnárok fene nagyot tudnak csípni, ha olyan hangulatban vannak...

    VálaszTörlés
  2. Falusi lány létemre mindig is féltem a gúnároktól, de ez a jószág a szívembe zárta magát :-)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon különös viselkedés egy gúnártól, de a képek alapján is arra gondoltam, hogy ment utánatok... Biztos szimpatikusak voltatok :-) Még egy gúnárnak is lehetnek komoly érzései.

    VálaszTörlés
  4. Igen, Baribori, jött utánunk és hangosan kiabálva gágogott.. mintha kérte volna, hogy maradjunk még és simizzük tovább... :-D azt nem tudom, hogy egy gúnárnak is lehet e érzése, de ez egy különös találkozás volt az életemben.

    VálaszTörlés